Az emberek olyanok, akik hisznek abban, hogy akiket kozel ereznek magukhoz, azokkal valoban kozel is allnak egymashoz. En is... Pedig ennek semmi koze sincs a valosaghoz. Szoros kapocs kell ahhoz, hogy tenyleg meglegyen ez a kozelseg. Testver, legjobb barat... ezek nem ide tartoznak. Ezek masok, masfele kapcsolatok. Hiaba van valakinek testvere, hogyha evente 2-szer talalkozik vele, es 5-sor telefonal. Es ezek az esemenyek sem a masik fel kezdemenyezesere tortennek. Ket ember kell mindehhez, blablabla. Oke, alairom, ha az ember sem keresi a kapcsolatot, akkor valahogy nem igazan jogosult elvarni a masiktol sem a kapcsolatfelveteli kezdemenyezest. De ha a masiknak lenne igenye erre a kapcsolatra, akkor legalabb neha telefonalhatna, eszebe juthatna peldaul egy szuletesnapkor, vagy valami esemenykor telefonalni, vagy ilyesmi. Egy testvertol elvarhato lenne az ilyesmi, hiszen megis csaladtag, nem pedig egy relative idegen.
Kb ez a helyzet a baratokkal is. Csak ez mar tenyleg 2 emberes. De mondjuk, ha mar az ember legjobb baratja (vagy akit annak tart) elfelejti peldaul a szuletesnapjat, az eleg rossz erzes. Ilyenkor merul fel, hogy a "legjobb baratok vagyunk" megallapitas kezdi elveszteni jelentoseget, es a mult homalyaba vesz.