Mindig meglepődök azon, hogy vannak, akik blogot írnak, általában teljesen általános, köznapi témákról írnak. De nem is ez a lényeg. Hanem, hogy ezeket a köznapi bejegyzéseket egyszer hirtelen valami a háttérbe szorítja, és jönnek a lelkizősebb, érzelmesebb írások. És amit ezzel mondani akarok, az az, hogy valamilyen szinten felnézek rájuk, mert a belső gondolataikat, amik általában nem szoktak szavakká válni, azokat közzé teszik a hálón.

Én néha saját magam számára sem tudom világossá tenni azokat a dolgokat, amiket gondolok, vagy érzek, nem hogy még posztot is írjak róluk... összeszedetten, kultúrált szövegkörnyezettel, stb. Vagy csak az a helyzet, hogy néhány dolgot nem tartok olyannak, amikről másoknak is tudni kellene. Vagy csak rám (és esetleg az érintett személyre) tartoznak, és szeretem megtartani őket.

Szóval nem fogok írni a lelki izéimről részletes elemzést :) Az aktuális poszt hangulatából úgyis kiderül.

Burning feathers, not an angel, Heaven's closed , Hell's sold out.
So I walk on earth, behind the curtains, hidden from everyone,
until I find a new life to ruin again...