Ha egy nap 70-nél többször hallgat meg az ember egy zenét, az már beteges? Csak nem lehet elszakadni tőle. Mikor már tudni, hogy túl régóta megy ugyanaz, és már érezni, hogy sok lesz ebből, a végén még megárt, akkor sem képes kikapcsolni, abbahagyni, mást elkezdeni. Csak nem lehet. Már a lelki békére is káros, de akkor sem lehet. Magával ragadott és kész. Amikor már csak feküdni és sodródni van erő... semmit nem szólni, mert az úgysem vezet jóra... és amúgy is, úgysincs senki, aki meghallgatná, hogy miért csinálod, vagy egyáltalán valaki, aki segítene.... De mivan, ha van, csak te nem akarod, hogy megtegyék... Így hát csak fekszel, sodródsz, és ha mégis ki kell lépni a világba, akkor felveszed a már tökélyre fejlesztett álarcot és a profi mosolyt... elrejted azt, amiket érzel és csak mész. Ha valaki már túl közel jár az igazsághoz, akkor sem inogsz meg, csak rájössz, hogy még van hova fejlődnöd, és tanulsz, hogy legközelebb ne juthasson senki közel az érzéseidhez és gondolataidhoz... azokhoz, amiket akkora igyekezettel bújtatsz.
Hosszabb távon kicsit rossz hatással lesz az életedre, de ezzel tisztában vagy... hiszen már évek óta ezt csinálod.

There's another world inside of me
that you may never see
There's secrets in this life that I can't hide
Somewhere in this darkness
there's a life that I can't find
well maybe it's too far away yeah,
or maybe i'm just blind.