Mikor tudjuk meg, hogy valahol megtaláltuk a helyünket? Vagy honnan tudjuk, hogy nem az a helyünk, ahol éppen vagyunk?
És mi van akkor, ha mindenki azt mondja, amit már biztos mindenki hallott, hogy "ott majd biztosan megtalálod a helyed", és mégsem?
Normális az, hogy olyan helyen/helyzetben érzed magad jól és biztonságban, ahol minden "normális" ember félne/pánikolna/stb.?
És ha végre úgy érzed, hogy találtál egy helyet, amit a magadénak érzel, ahol mások is oda valónak tartanak, minden szép és jó, ahogy a mesében, akkor jön a való életnek nevezett szörny és kiszakít ebből a burokból, a biztonságból és elhajít egy olyan új közegbe, ahol újra helyet kellene találnod.

Tanulság: ha már úgy érzed, hogy hosszú idő után végre minden normális, akkor biztos nem maradnak úgy sokáig a dolgok.