Már egyszer postoltam egyet arról, hogy mennyire szeretem a hétfőket. Hát újra elöntött ez a kellemes érzés, amikor ma reggel, valami eszméletlen korán képes voltam felkelni. Na nem tartott olyan sokáig, magamra akasztottam a ruhát, aztán visszazuhantam az ágyba, és még kivételesen pontosan is beértem a remek tanintézménybe.
Na jó, mielőtt mindenki azt hinné, hogy ilyen simán ment, hát nem... az eső újra, már 2 hete kísérti a hétfő reggeleimet, és nem tűnik úgy, hogy ma abbahagyná, mint előző hétfőn, amikor is csak reggel sikerült elázni.
Hazafelé a Móriczon felszálltam a 173-as buszra, ami eléggé érdekes élményekkel szolgált:

• beázik, de mintha nem is lenne teteje
• szakadt, alkoholista csöves szag van rajta
• kb. 30 percbe tellett a Móricz-Szent Gellért tér távolság.