A tegnapi zene (vagyis már tegnap előtti) még minidg megborzongat. Egyszerűen elmondhatatlan az az érzés, amit kivált belőlem. De nem vagyok benne biztos, hogy ezt pozitívnak mondanám. Mármint a zene határozottan nagyon jó... csak az érzések, amiket a felszínre hoz. Úgy vagyok képes hallgatni a számot, hogy megfeledkezem magamról, és beleveszek egy másik világba, valami olyanba, ami nem létezik, csak a gondolataimban és fáj eljönni, kiszakadni onnan, amikor vége a számnak.
Örökké tudnám hallgatni. Mondjuk az más kérdés, hogy lehet hogy lelki épségem kicsit megsínylené, de néha nem bánnám...

Audioslave - Shadow on the Sun

"Staring at the loss
Looking for the cause
And never really sure
Nothing but a hole
To live without a soul
And nothing to be learned

I can tell you why
People go insane
I can show you how
You could do the same
I can tell you why
The end will never come
I can tell you on
The shadow on the sun"


Video itt.

Teljes szöveg itt

Godsmack- I Stand Alone

Mostanában betűszavak vannak. Túl 6 ZH-n, amiből néhány kevésbé sikeres lett, jönnek a javító zh-k meg hasonló okosságok, csak hogy véletlen sem legyen időm tanulni a legkorábbi vizsgámra. Jah, és kész a vizsganaptáram, szóval csupa öröm és boldogság... és semmi pihenés.

A cica pedig ajándék névnapomra :)

Félév lett, és eléggé érdekesen következett be ez az esemény. 3 nap alatt 6 darab ZH, és a fele vajmi kevés sikerrel ért véget. Azt hiszem, elég, ha annyit mondok, hogy jövő héten még elég sokat kell mennem... javítani is.
És vasárnap este voltam a városban fényképezni egy kis kikapcsolódás gyanánt, és sok szép kép született.
Ez is egy közülük. A többi pedig oldalt a gallery vagy a képeim linkre kattintva megjelenik.

Mi lenne, ha csak egyszer valami simán menne? Miért van az, hogy ha már úgy tűnik, hogy rendeződnek a dolgok, abban a pillanatban történik valami, ami felborít újra mindent?
Miért nem lehet csak egy kis nyugalom?
Jó, tudom, ez így vizsgaidőszak meg mittudoménmi előtt lehet, hogy tényleg nagy kérés... de azért mégis... csak egy kicsit... léccike :)

Utálom a hétfőt. Nem csak azért, mert a hét első napja, hanem mert már 3 hete minden hétfőn van szerencsém még első óra előtt jól elázni. És ez teljesen független attól, hogy van-e nálam esernyő, vagy nincs.
Amúgy ez a hétfő még különösen rossz is volt. Még enyhén betegen sikerült eljutni az egyetemre. Közgázon pedig kiesett a szemüvegem lencséje, szóval elég szelektív a látásom azóta... ééééés ha ez még nem lenne elég, akkor este pedig a ruhatáros nő volt kedves leejteni az ernyőmet úgy, hogy pont sikerült eltörnie. Grat neki...

Tegnap Bécsbe mentünk. A reggel 4 órai ébredés kicsit megviselt, de utána végig aludtam az úton.
Amikor odaértünk, bementünk a városba sétálgatni, aztán vásárolni, aztán voltunk kávézóban, ahol vágni lehetett a cigifüstöt. Aztán jól beteg is lettem, de már lassan kezdem kipihenni.
Összességében jól éreztem magam, és Bécs is tetszett nagyon. Tiszta, rendezett, szép. Budapest is lehetne ilyen... de talán majd egyszer.

Képek itt.