Tök idegesítő, amikor felteszek valami kérdést egy fórumon... (amikor már a google sem a barátom) és nem válaszol senki... Persze, az utánam hozzászóló 45 embernek kivétel nélkül válaszoltak... Csak jó érzés, na.

Már egyszer postoltam egyet arról, hogy mennyire szeretem a hétfőket. Hát újra elöntött ez a kellemes érzés, amikor ma reggel, valami eszméletlen korán képes voltam felkelni. Na nem tartott olyan sokáig, magamra akasztottam a ruhát, aztán visszazuhantam az ágyba, és még kivételesen pontosan is beértem a remek tanintézménybe.
Na jó, mielőtt mindenki azt hinné, hogy ilyen simán ment, hát nem... az eső újra, már 2 hete kísérti a hétfő reggeleimet, és nem tűnik úgy, hogy ma abbahagyná, mint előző hétfőn, amikor is csak reggel sikerült elázni.
Hazafelé a Móriczon felszálltam a 173-as buszra, ami eléggé érdekes élményekkel szolgált:

• beázik, de mintha nem is lenne teteje
• szakadt, alkoholista csöves szag van rajta
• kb. 30 percbe tellett a Móricz-Szent Gellért tér távolság.

És még porszívózni is kellene...

Tök izgi, amikor megkérdez egy újságíró valamit, szépen választékosan kifejtem a véleményem, amennyire lehet, és még véletlen sem azt írják le.
Az már csak hab a tortán, hogy a másnap reggeli megjelenést követő 3 órában még csak 2en hívták fel anyámat... nc...

... amikor kimoccanni sem érdemes.
Ez a mai is ilyen volt. Nem elég, hogy korán keltem, még visszaaludni is esélytelen volt, mivel 20 perc vegetálás után csörgött a telefon, indulni kellett a városba.
Amint kitettem a lábam a házból, a lugas alatt jól lábon csípett egy darázs. Intő jel, hogy forduljak vissza, fogjak egy marék jégkockát és feküdjek vissza aludni, de ha dolog van, akkor menni kell.

Legközelebb első utam visszavezet az ágyamba, egy ilyen nap után nem kell még egy ehhez hasonló sem.

Na nem rózsaszín miniszoknya lett az áldozat, hanem egy új telefon. Az új egy Samsung U700 lett, az előző Samsung után, amit elloptak. Az eszköz beszerzése eléggé érdekes volt.

Chapter #1
Az előző Samsung-ot Kecskeméten vettem egy GSM boltban, gondoltam, hogy majd milyen jó lesz nekem megint ott telefont venni. Csütörtökön be is ballagtam edzés előtt a helyre, mondom a pasinak, hogy egy U700-as telefont szeretnék. Megbeszéljük, hogy újat szeretnék, milyen színűt, stb. Aztán mondja, hogy helyben nincs, de másnap délelőttre tudja meghozatni futárral. Klasz, akkor szépen elköszöntem a másnap délelőtti viszontlátásig, aztán elautóztam edzésre. (Ami meglepően jól ment vagy 1 év kihagyás után.)

Chapter #2
Pénteken reggel bementem a Krisztihez, megbeszéltünk pár dolgot, intéztem munkát nyárra, és a Franciaországi utazást is egyeztettük, majd ezután szépen gondoltam, hogy eléggé délelőtt van már, bemegyek újra Kecskemétre, és elhozom a telefont. Kb 11-re bementem a boltba, kérdezem, hogy van-e már telefon. Pasi mondja, hogy még nincs, de amint meglesz, hívni fog. Oké, addig nézzünk szét, elmentem venni pár dolgot a Metroba is, aztán ültem a főtéren és vártam... fél 3-ig vártam. Közben elkezdett a szép nyárias időből szar őszi esőssé válni, és kezdtem hozzáfagyni a padhoz és már az összes zenét agyon hallgattam, ami nálam volt. 3 körül újfent beballagtunk a boltba, hogy na van-e már telefon. Erre a pasi:

- Éppen most telefonáltam, csak nem vetted fel.
- Jah, bocs, és a telefon? - már nagyon untam a csevelyt.
- Hát az a helyzet, hogy a futár ebédidőben hozta, nem voltam itt, így továbbvitte, szóval holnap délelőtt tudom odaadni - és bevágott egy felettébb sajnálkozó fejet.

Bazz, úgy délelőtt, ahogy ma??? - gondoltam szerényen magamban, bár ha hangosan kimondom, akkor se lett volna nagyobb baj... Ha csomagot vár az ember, akkor elmegy ebédelni bazz???? Jóhogy nem, megvárja a kibaszott kedves csomagot, és utána megy zabálni. Fizettem érte, ő szolgáltat a pénzemért, ne basszuk már el egymás idejét.

Chapter #3
Felhívtam a boltos pasi főnökét, mondom neki, hogy:

- Itt vagyok Kecskeméten, a kollegája délelőttre ígérte a telefont, délután van már erősen, telefon sehol, pénzt kérem vissza, vagy a telefont... - finoman hozzá tettem volna, hogy MOST, de inkább nem rontottam a helyzeten.
- Holnap átveheti, ma azért nem tudták szállítani, mert a nagykereskedésben nem volt ilyen színű.
- Aha, értem, jó, de akkor mi legyen? Vagy most átveszem, vagy kell a pénz, én nem érek rá itt ülni, utazok el Pestre.
- Akkor esetleg Pesten átvehetné, elküldök valakit most a nagykerbe, megadom a számát, egyeztessenek.

Na jó, számcsere megvolt.
De azért elég vicces, hogy az egyik szerint ebédidőben jött a csomag, a másik szerint meg egyáltalán el sem indult a csomag. Egyeztethetnék, hogy mivel veszik hülyére a kedves vevőt.

Chapter #4
Sikeresen felbuszoztam a nagyvárosba, hazajöttem, aztán végre, fél 8kor este átvettem a telefont. Már csak majd a garancialevélért kell visszamenni a boltba. Azt hiszem, hogy a következő telefonomat már máshol veszem. :)



Amúgy a telefon nagyon szép, olyan vékony, szinte alig érezni, hogy van valami a kezemben. Már csak az érintőgombos kezelőfelület megszokása lesz szívás, mivel mikor legutóbb telefonáltam, véletlen sikerült valahogy előcsalogatni a kihangosítót... és nem sikerült visszacsinálni :) Égés :p

Miért van az, hogy amikor az ember siet, és mondjuk villamossal akarna közlekedni, akkor pont az orra elött megy el az eszköz? És mivel éppen lekéste az ember az adott járművet, miért kell fél órát várni a következőre?
(tenném hozzá, hogy az ellenkező irányba elhaladt járművek száma ez alatt az idő alatt minimum 3-ra tehető...)

2008. lett, szóval boldog új évet mindenkinek és valamivel stresszmentesebbet, mint nekem... jövő héten csak 3 vizsgám lesz, és az ETR-ben is elégtelen lett véletlen beírva a tökéltes kettesem helyett, szóval ezután is lehet szaladgálni a sok tanulás mellett.
Amúgy már az idei év termése, hogy beiratkoztam fotós tanfolyamra ide és már várom nagyon :)
Az új év kezdetének egyetlen komoly problémája az, hogy dec. 31-el lejárt az étkezési utalvány, és a következő adag még várat magára. Ebből az következik, hogy miután elfogyott az anya által készített friss (hűtőben tartott, sorozatosan újramelegített) tészta, azután kénytelen leszek főzni. A főzéssel pedig akad két, elég kicsi probléma. Először is az, hogy nem tudok :) másodszor pedig, hogy lusta is vagyok hozzá.
Kultúrális szempontból is pangással kezdődik ez az év. A tucat vizsgából kifolyólag a kultúr-programok látogatása elhalasztódik olyan időkre, amikor valamivel több időm lesz. De azért a sok tanulás közben 1-2 rész sorozatra van idő. Vagyis lenne, de éppen sztrájkolnak az írók amerikában, szóval sorozatok terén is pangás. Legalább van idő pótolni pár olyat, aminek már éppen itt az ideje :) Például Six Feet Under (Sírhant művek), vagy a Maffiózók. Mindkettő elég régóta fekszik talonban, ez a legjobb alkalom, hogy előszedjem őket :))

Az új év még azt is jelenti, hogy új BKV / egyéb bérletet kell venni. Kecskeméten azt hittem, hogy nincsenek rosszabb, unalmasabb és végeláthatatlanabb sorok annál, mint amik a Noszlopy parkban a jegypénztár előtt húzódtak minden hónap 4.-5.-én. Hát mégis vannak... Volt szerencsém a Ferenc körúti metrónál bérletért sorba állni. 30 perc, fél méter haladás. Mire már csak 2 ember állt előttem, baljóslatú hang ütötte meg a fülem: "9 dolgozó bérletet, 2 diákot és külön egy egyhavit." na mondom bazz, jókor vásárol be egy fél lakótelepnek elég bérletet. És még számlát is kért. De mondjuk valamikor neki is be kellett vásárolni. Csak már késésben voltam. Mögöttem kb 2-3 emberrel egy eléggé idősebb nő 5 perc várakozás után elkezdett fennhangon szónokolni, hogy mennyire pofátlan már, meg hogy mit képzel már magáról az az ember, aki éppen nagy tételben bérletet vesz, meg hogy mit is kellene csinálni az ilyenekkel. Komolyan, nem értem a nyugdíjasokat. Ráérnek, az egész nap a rendelkezésükre áll, hogy azt csináljanak, amit akarnak, mégis nekik van a legnagyobb hangjuk, amikor várni kell valamire. Nem az öltönyös, üzletember-kinézetű úrnak, vagy a halom másik sorban álló embernek.
A másik érdekes megfigyelésem is az ebben a sorban való állás közben esett meg. Kb 600 ember haladt kifelé a metróból, és a kifelé jövöket ellenőrizték. Mindenki szépen sorban mutogatta a bérletet/jegyet az ellenőröknek, aztán haladtak tovább. Mikor is egy viszonylag konszolidáltan kinéző pár haladt el a 4 kaller előtt semmilyen felmutatással. Felmerülhet, hogy külföldiek, de mikor szólt nekik az egyik ellenőrnő, akkor a csávó kikelt magából és elkezdett ordítozni, hogy ő ugyan nem mutatja meg semmilyen utazásra jogosító dolgát, mert hát milyen dolog az, hogy a kifelé jövőket ellenőrzik, de akik befelé mennek, azokat meg leszarják. Aztán a 4 BKV-s meg a csávó kb 10 percig ugatott egymással, de a csávóval lévő nő, aki végig csendben volt... na az ő arckifejezései simán tanulmányba illettek volna.

Na ennyi volt mára a magán- és városi élet post :)

Utálom a hétfőt. Nem csak azért, mert a hét első napja, hanem mert már 3 hete minden hétfőn van szerencsém még első óra előtt jól elázni. És ez teljesen független attól, hogy van-e nálam esernyő, vagy nincs.
Amúgy ez a hétfő még különösen rossz is volt. Még enyhén betegen sikerült eljutni az egyetemre. Közgázon pedig kiesett a szemüvegem lencséje, szóval elég szelektív a látásom azóta... ééééés ha ez még nem lenne elég, akkor este pedig a ruhatáros nő volt kedves leejteni az ernyőmet úgy, hogy pont sikerült eltörnie. Grat neki...

Tegnap Kecskemeten felfedeztem, hogy ujfent felturtak egy utat, amit max 2 eve aszfaltoztak teljesen ujra. De most csak egy kis csikon kellett felszedni... Amugy nem ertem, hogy ha egyszer felturjak az egeszet, megcsinaljak hasznalhatora, akkor miert varnak 2 evet azzal, hogy ujra felassanak egy egesz varosreszt? Nem lenne egyszerubb egy fust alatt felasni, megcsinalni minden szart, vezetekezest, csatornazast, blabla, es utana leaszfaltozni? Mindenki boldogan elhetne utana, es nem lenne az egesz varos evente felforgatva ugy, hogy vagy nem lehet kozlekedni, vagy 2 naponta torott fotengely miatt autoszerelohoz jarni...

Ma voltam a suliban beiratkozni, meg kurzust felvenni, meg ilyenek.
Es a faszkivan. Eloadasokon bentvagyok, de a gyakorlatokon nem... osszesen 3 gyakot kell felvenni. Felvettem azokat, amiket tanacsoltak, bent is voltam mindegyiken, aztan hazajottem, azt gondolvan, hogy minden rendben ezzel. De a francokat.
Megneztem a kurzusinfot, es mindharom gyakrol lekerultem. Mit lehet ilyenkor csinalni?
Masik gyakot felvenni. De ami idopontra jo lenne, azok mar beteltek. Vagy pedig mindenki egy tanarhoz akar bekerulni, es akitol ova intenek, ahhoz lehet mar csak kerulni (es szar idopontra is.)
Szal megszoptam elegge.

Elromlott a mosogep... vagyis igazan nem is mukodott gondolom az elmult 20 evben egyaltalan, de mi csak most vettuk eszre. Szal kell egy uj.
Mire nem jo az internet, neztunk anyammal elektro-akarmi csomo uzlet honlapjat, ami van a kozelben, hogy milyen arban vannak a milyen mosogepek.
Na de a francokat, egyik honlapon sincs kint, hogy mennyibe kerul az adott doboz, neha meg az sem, hogy hany kilo koszos rongy mosasara alkalmas.
Tajekoztatas..... Majd, ha jobban erdekli a kedves vasarlo kozonset a mosodoboz, akkor masszon el az uzletbe, nezze meg, jojjon ra, h nincs annyi penze, es mehet is haza......

Miert hiszik azt emberek, h 3 fo eseten 90 nm-es lakas rezsije 1 fore, kulon szoba, teljes felszeretseg, net, kabel 20k rezsivel egyutt realis osszeg?..............

Ezen itt az van, ami latszik... pontosan.
Oke, sajat hagyomanyok, kultura, meg mittudomen mik, de ez mar tulzas... ennyire elrugaszkodni a foldtol, es ennyire jozan esztol mentes dolgot csinalni.
Megall az esz... es azt mondjak, h ok magyarok, mivel ebben az orszagban elnek. De biztos nagy magyar hagyomany, hogy franciaagyat pakolnak a sirgodorbe...

A kepet meg koszi Coo-nak, hogy megosztotta velem is.