Egyetemista idő szerint hajnali fél 11 körül. Helyszín: Sch 1416-os szoba.
Alaphelyzet: Marianna pirítóst készít, Westerneer és én éppen gépet piszkálunk, és én csodálom a szép ikontémát, Máté fekszik.
A pirítóskészítő eszközből elkezd felszállni a füst, szaladok ablakot nyitni, szellőztetés.
Kb 5 perccel később a szituáció hasonló, leszámítva, hogy már az intenzív szellőztetés nem elég, a tűzjelző megszólal. :)
Végre megláthattuk, hogy hogy működnek az automata ablakok, ajtók, és szellőztető, meg mittudomén :)
Szóval eseménydús nap volt ma is :)

Ma eljött a nagy nap, újra fodrászhoz mentem. Igazából csak odamentem, hogy időpont kellene... majd... valamikorra... talán... De a csaj mondta, hogy ha várok 10 percet, akkor levágja a hajamat. Na mondom, ok. Szóval le lett vágva, és nagyon tetszik... Na jó, igazából nincs nagy különbség a mostani, meg a mindig szokásos között :)
Ja, az "új" szemüvegem is látszik a képen :))

Na jó, ez a post kissé késői már, de azért még mindig helytálló.
A laposomra lett dugva egy 2.1-es hangcucc... jó jó, nem 5.1 vagy mittudomén, de a szobám mérete és a szomszédok tűréshatára ennyit engedett... mellékesen meg csak ilyen áll rendelkezésre :)
Észvesztően jól szól az alap beépített laptop hangsugárzó izékhez képest, pedig azok se voltak rosszak.

Szóval most élvezkedek a sok sok jó metál zenével és a hangfalakkal :)
Ja, de mivel a mélyláda az asztalom alá került, ezért néha beremeg, de még éppen elviselhető :)

Na hát igen, kimentünk a mátrixra. Amit ugye mindenki tud, hogy micsoda :) (súgó)
Az alap, hogy mint mostanában mindig, késésből kezdtünk nekifutni a villamoshoz, ami szintén szokás szerint jól elment az orrunk előtt, mert miért is ne. A slusszpoén ezután jött. A 'villany' csak a Népligetig megy, pályafelújítás... klassz, tuti 20 perc késés.
Népliget, 20:45 - rohanva a villamospótló felé megjegyzem, hogy ha becsukja az ajtót az orrom előtt, akkor átmegyek baltás gyilkosba... következő pillanat: busz ajtaja záródik. Szolid 'basszameg, faszom' "ó, hogyaza" szólás hagyja el pici számat... de azért még felengedett minket a bácsi a buszra. Gondolom érezte a helyzete súlyosságát :)
Kiérünk, hogy hova kell menni, passz, elkezdünk követni zenehallgatós gyereket kólával, mondván tuti tudja, hogy hova kell menni. Na hát a maradék kis tömeg meg minket kezdett el követni. Szopi lett volna, ha a kólás gyerek nem a mátrixra megy :)

Mátrixon érdekes fejek voltak, a sok részegtől a kevés pszihóból szabadultig mindenki :) Még jó, hogy kevéssé voltam szociális és nem álltam le beszélgetni minden szembejövő gimis kedves ismerőssel :)
A mátrix jó volt, csak halálosan hideg volt. Persze akikét nézni mentünk volna, azt le sem adták, de azért élveztük.
És még a villamos is járt, amikor vége lett :))

Twenty years of running brings back memories

Na ez is itt van. Sajnos. Vagy szerencsére. Majd még eldöntöm.
Szolgált néhány meglepetéssel ez a nap is, bár nem tudom, hogy ezek közül mennyi az, amelyik ténylegesen saját kútfőből való ötlet volt. Majd jövőre kiderül.

Már egyszer postoltam egyet arról, hogy mennyire szeretem a hétfőket. Hát újra elöntött ez a kellemes érzés, amikor ma reggel, valami eszméletlen korán képes voltam felkelni. Na nem tartott olyan sokáig, magamra akasztottam a ruhát, aztán visszazuhantam az ágyba, és még kivételesen pontosan is beértem a remek tanintézménybe.
Na jó, mielőtt mindenki azt hinné, hogy ilyen simán ment, hát nem... az eső újra, már 2 hete kísérti a hétfő reggeleimet, és nem tűnik úgy, hogy ma abbahagyná, mint előző hétfőn, amikor is csak reggel sikerült elázni.
Hazafelé a Móriczon felszálltam a 173-as buszra, ami eléggé érdekes élményekkel szolgált:

• beázik, de mintha nem is lenne teteje
• szakadt, alkoholista csöves szag van rajta
• kb. 30 percbe tellett a Móricz-Szent Gellért tér távolság.

És még porszívózni is kellene...

... amikor kimoccanni sem érdemes.
Ez a mai is ilyen volt. Nem elég, hogy korán keltem, még visszaaludni is esélytelen volt, mivel 20 perc vegetálás után csörgött a telefon, indulni kellett a városba.
Amint kitettem a lábam a házból, a lugas alatt jól lábon csípett egy darázs. Intő jel, hogy forduljak vissza, fogjak egy marék jégkockát és feküdjek vissza aludni, de ha dolog van, akkor menni kell.

Legközelebb első utam visszavezet az ágyamba, egy ilyen nap után nem kell még egy ehhez hasonló sem.

Nem egészen úgy sikerült, ahogy terveztem, de remek volt.

A Margit híd tövéből végignézni nagy élmény volt, mintha csak karnyújtásnyira lett volna az egész. Kicsit sajnálom, hogy nem vittem fényképezőt, de állvány nélkül nem sok értelme lett volna, és így legalább teljesen oda tudtam figyelni.
Utána a Ferenciek tere-Keleti pu. közötti séta hatalmas tömegben említést sem érdemel, ahogy a Stadionoktól hazáig sétálás sem. (Igaz, most nem tűsarkúban, szoknyában, tél közepén tettem meg a távot :) )

Hát ezt is megéltem, vége a második vizsgaidőszaknak is... Valójában nem volt az igazi, de legalább vége. Szörnyen hosszúnak tűnt ez a félév, pedig sokkal jobban ráértem, mint az előzőben. Ennek ellenére az első félév mégis jobb volt, sokkal többet mászkáltam, több időt töltöttem azokkal, akikkel a második félévben nem is beszéltünk 2-nél többször... ezvan, ezt kell szeretni, meg ilyenek.
Most, hogy vége, még nem tudom, hogy mi lesz, de majd ahogy esik, puffan. De nyár van, meleg, lehetne csinálni csomó dolgot, mégsem csinálom egyiket sem, többek között, mert még megmozdulni is túl meleg van :)
Nyakamon egy csomó javítgatni való kép, csak a virtualboxba még nem sikerült belekönyörögni a photoshoppot, bár igazán nem törtem agyon magam miatta. Leginkább alvás van mostanában. Könyvtárból is kihoztam 5 könyvet (3 rövidebbet, 2 hosszabbat) és hát a 3 rövid az konkrétan 2 és fél nap alatt elfogyott, és most 1 hónapra a könyvtár is bezár. Ilyenkor még a fű sem nő :)

• maximum 3 óra alvás
  
• 5 órai ébredés
• 9-es odaérkezés
• megtett kilométerek száma: sok
• elkészített képek száma: kb 200
• ebből használható: elenyésző mennyiség
• orron/szájon át fogyasztott repülő fehérjeegységek mennyisége: több, mint elviselhető
• este 10 körüli hazaérkezés

Eredmény:

• vörösre égett felső végtagok
• permanens izomláz
• néhány jó kép

De azért jó volt, jól éreztem magam. Az egyetlen probléma a felkészületlen fizikai állapotom volt. Idejét sem tudom már, hogy mikor voltam nagyobb túrán/sétáláson. (a buszmegállóba történő eltipegés nem számít :) )

Blint üzenete (11:10):
te milyen szulinapi ajandeknak orulnel ha lany lennel?
Blint üzenete (11:10):
jah az is vagy... .)

... de elég jól titkoljuk :)

(14.37.22) Jitt: ez a madaras hatter meg nagyon nyero :))
(14.37.23) Blint: koszi
(14.37.46) Blint: az volt a legnehezebb muvelet az oldal elkesziteseben, a hatter :)
(14.37.57) Jitt: :))))))))))
(14.38.23) Blint: sok lepke, meg allat, szoposszajju no megfordult ott amire megjottek a madarak :D

Hétfőn újfent enyhe késésből indultam az egyetemre... mostanában ez a szokás. Kevés alvás, későn indulás, látványos szenvedés, stb :)
A remek órának pedig kicsit gimis töri óra hangulata lett... Valahogy kissé fura is volt, már kb május óta uralkodó laza távolságtartás és (nem tudok jobb szót) kimértség után talán elkezdett alakulni a molekula, és feloldódni ez a nemtudommi. Egyesek ezt a mostanság tapasztalható általános jókedvemnek tudják be, mások meg nem tudom, hogy minek.
Tavasz van na :))))

Rekord idő alatt készült el, és szerintem jó is, és még jól is érzem magam benne :)
(a rekord időt nem az előző összetörése és az új elkészülte közötti időre értem :))) )
Tegnap mentem csináltatni, ma már haza is hoztam. Majd csinálok róla képet. Nagyon fura egyébként, az előző, barna, kissé ovális, teljes, vékony keretes helyett most szintén barna, vékony keretes, de alakra elég hosszúkás és a keret is ilyen felül keret, alul pedig damil, vagy milyen. Nehéz elmagyarázni :) majd csinálok képet, és azon látszik :)
Nagyon más érzés az újat használni, teljesen máshogy érzem magam benne, de szerintem gyorsan meg fogom szokni :)

Délutáni találkozás a szomszéd nővel:

-Hétvégén itthon maradsz, vagy haza mész? - kérdezte teljesen komoly fejjel.

Na igen... ilyen mondatokkal szembesül az ember, ha egyszerre kb. 4 helyen lakik :)

Éjjeli fél 3 körüli fekvés után már szinte fizikai fájdalom reggel 8-kor felébredni. De nem is a felébredés a baj, hanem a megmoccanás :)

Na sebaj, mozogni kell, szóval koffeinkocka bevesz, külsőt emberi (nem mosottszar) formára alakít, és elslattyog az egyetemre a jókislány, aki sosem lóg, és még a házija is mindig kész :)

Tegnap volt, megvolt, voltam, kb ennyit lehet elmondani róla. Az elején elhangzott ominózus "üljetek ide, ne klikkesedjünk most is" mondat után kb. 3 perccel már 4 kisebb csoportban ültünk, és úgy beszélgettünk. Ez van. Aztán buli vége, mindenki szétszóródott. És gondoltunk egyet, üljünk be valahova. Az Aranyhomok alja lett az áldozat, 8-an megrohamoztuk, és egy szerintem sokkal jobb "bulit" csináltunk, mint ahonnal eljöttünk.
Én jól éreztem magam, sűrűbben kellene ilyen összejövést csinálni, de itt az alkalom... szorgalmi időszak van, és a társaság összes tagja újra egy városban. A lehető legideálisabb :)

Utálom a hétfőt. Nem csak azért, mert a hét első napja, hanem mert már 3 hete minden hétfőn van szerencsém még első óra előtt jól elázni. És ez teljesen független attól, hogy van-e nálam esernyő, vagy nincs.
Amúgy ez a hétfő még különösen rossz is volt. Még enyhén betegen sikerült eljutni az egyetemre. Közgázon pedig kiesett a szemüvegem lencséje, szóval elég szelektív a látásom azóta... ééééés ha ez még nem lenne elég, akkor este pedig a ruhatáros nő volt kedves leejteni az ernyőmet úgy, hogy pont sikerült eltörnie. Grat neki...

Tegnap Bécsbe mentünk. A reggel 4 órai ébredés kicsit megviselt, de utána végig aludtam az úton.
Amikor odaértünk, bementünk a városba sétálgatni, aztán vásárolni, aztán voltunk kávézóban, ahol vágni lehetett a cigifüstöt. Aztán jól beteg is lettem, de már lassan kezdem kipihenni.
Összességében jól éreztem magam, és Bécs is tetszett nagyon. Tiszta, rendezett, szép. Budapest is lehetne ilyen... de talán majd egyszer.

Képek itt.

Ma megvettem életem második digitális fényképezőgépét. Elég nagy lépést sikerült tenni A-ból B-be, és egy nagyonkompakt Samsung Digimax után most egy Canon EOS 400D tulajdonosa lettem.
Elég szokatlan egy ekkora, majdnem fél kilós gépet emelgetni, de használni is nagyon idegen eddig.
Azt hiszem, elég sokat kell majd tanulnom ahhoz, hogy tényleg jól tudjam működtetni a gépet a legjobb képek eléréséhez. Még nem állnak kézre a gombok, és a kijelzőn való eligazodás is nehezen megy. Sokat kell gondolkozni, hogy melyik jelölés mit is akar közölni, és hogy az LCD az nem kereső-monitorként, hanem státuszkijelzőként funkcionál.
Még nem csináltam olyan képet vele, amit büszkén mutogatnék, de majd ha sikerul, akkor közkinccsé teszem :)